Dorcsy's world

Messi oktat...

2012-02-28T20:52:00.000+01:00

...avagy hogyan kell futballozni a spanyol bajnokságban

2012. 02.26.; EstadioVicente Calderón; Atletico de Madrid – FC Barcelona; 1-2 (Falcao 49. ill.Daniel Alves 36., Messi 81.)

A kezdőcsapatot látva a fejemet fogtam. Nem, nem a pályárakiküldött játékosokkal volt bajom, hanem a Guardiola által felállított hadrenddel.Először is. Fabregas középpályás. Nem csatár. Lehet, ezzel Pep nincs tisztában,mert rendre mindig feljebb tolja eggyel a pályán, amivel önmagában nem lenneprobléma egyszer, vagy kétszer. De ez már a sokadik alkalom volt, és teljesennyilvánvaló számomra, hogy Fabregas nem ott érzi jól magát, hanem aközéppályán. Direkt figyeltem a meccsen, hogy Cesc hol játszik, és láss csodát,kvázi helyet cseréltek Iniestával. Fabregas osztogatta a középpályáról apasszokat, míg Iniesta Cesc helyén, a szélen tette a dolgát. Nem tudom, hogy ezdirekt így lett-e kitalálva, vagy esetleg Fabregas rendre visszament labdákért,és Iniesta megelégelve, hogy Cesc beállt a helyére, feljebb lépett.

Ha már Fabregasnál tartunk, akkor megemlíteném azt, hogyszerintem rettentően sokat szabálytalankodtak vele szemben az első félidőben.Rúgták, lökték, rángatták… Azt inkább csak halkan említem meg, mikor Cesc-t afelezővonalnál felrúgták, és az Atletico-játékos mint aki jól végezte dolgát,vigyorogva állt tovább. Akkor mi is volt ez, ha nem szándékosság? Mire fölcsinálta a kedves játékos, ha nem azért, hogy sérülést okozzon? Arda volt azthiszem, és ő meg is kapta érte a sárgáját, de erről valahogy nem esett szósehol.

És akkor még egy bekezdést rááldozok Fabregasra, aztánáttérek másra. Emlékszünk ugye, az első félidő végére? Fabregas becsúszás, ésutána sárga a katalánnak. Rendben, jogos a sárga, mert elkaszálta a lábát is,de hallottam és láttam olyanokat, hogy nagyon brutális volt, és lábra ment. Denézzük csak meg videón! (Fabregas szerelése)A lassításon tisztán látszik, hogy abszolút a labdára ment.

Sokat gondolkoztam azon, hogy kit válasszak a meccslegjobbjának, de nem sikerült dűlőre jutnom. Nem tudok dönteni Valdés és Alvesközött. Alvesre azért gondoltam, mert iszonyat mennyiséget futott, nagyszerüenjátszott, rengeteg életkedve volt, mindemellett pedig gólt lőtt. És ki nehagyjuk azt, hogy amellett, hogy a támadásoknak mindig szerves résztvevője volt– ami ugyebár nem feltétlenül az ő szerepkör – a védekezésben is mindig ottvolt.

Valdés pedig, a gólon kívül mindig tette a dolgát, és akármekkora volt is agáz, valahogy mindig megoldotta. Volt egy-két szenzációs mentés, volt egy-kettőami pocsékra sikeredett, de nem lett belőle nagyobb baj, mert valaki avédelemből mindig ott volt, és kivágta a labdát.

Messi gólját először nem is észleltem, csak azt láttam, hogya kapus áll, zörren a háló és gól. Aztán az ismétléskor láttam az egészszituációt, és muszáj volt mosolyognom a szituáción. Gyanítom Xavi volt azötletgazda, de akárki legyen is, mindenképp fantasztikus volt. Ez, hogy Xavikészülődik, Messi megvakarja az orrát, elképzeli, hogy hogyan fog kinézni adolog, lép kettőt, elrúgja és gól. Szerencsétlen kapus is még a védőivelbeszélgetett, és csak rettentő közelről nézte, ahogy a labda a kapuba hullik. (Messi gólja)

Ez is, akárcsak az első Barca-gól, olyan volt, amitfutballakadémiákon tanítanak. Messiét, mint a tökéletesen helyezett szabadrúgás,ami egy ponton sem érinti a kapufát, csak a kapuba zuhan, és tökéletes ívbenszáll el a kapus feje felett. Az első gól pedig annak a tökéletesiskolapéldája, hogy hogyan kell átjátszani a védelmet. Legalább négy védő összpontosítottMessire középen, így az argentín ki tudta dobni a labdát a szélen felfutóFabregasnak, aki beadta középre, az ékező Alves pedig bepöccintette a kapuba. (Alves gólja)

Egy ember van még, akit kiakarok emelni, ez pedig Pedro, deaz előzőktől eltérően, őt negatív értelemben. Én nem értem Pedrót. Konkrétanugyanaz van vele, mint Villával volt ősszel. Tíz perceket játszik, akkor iscsapnivalóan. Gyanítom a magyarázat is ugyanaz, mint Villánál – meccshiány, nemérzi a társakat, innentől kezdve bukott ügy az egész. Jó persze tudom, sokáigsérült volt. De ha már egészséges, akkor miért nem játszik rendesen. Nemgondolom, hogy pillanatnyilag Guradiola dúskálna a világbajnok csatárokban(mert ugye, mint az már leszögeztem Fabregas nem az). Egyébiránt ott van ugyeMessi és Sánchez, és akkor az első csapat valódi kerete itt ki is fújt. Ebbőlpedig Messi sem a klasszikus csatár. Tehát maradt Sánchez, aki eddigibarcelonai karrierje alatt nem alkotott maradandót. Rendben, szóba jöhet mégCuenca és Tello, Afellay ugye szintén sérült. Cuencával és Tellóval is ugyanaza probléma- rettentően szemtelenül fiatalok, és ebből a szempontbólrutintalanok, és van még mit tanulni. Visszatérve Pedróra, ha nem sérült, miértnem játszik többet, ha sérült még mindig, akkor úgy egyáltalán miért játszik?

Összességében azt kell mondanom, hogy Barca egy nehézmeccset hozott le győztesen, néhol már a régi önmagát idézve, pazar játékkal. Voltakszemet gyönyörködtető pillanatok, és elvétve akadtak olyanok is, amikorszerencsétlen kispárnám erőnek erejével került a földre. Szóval van még hovafejlődnie a csapatnak, hogy újra a régi legyen, de azt hiszem jó úton haladnak.A helyzetkihasználáson és a védelmen van még mit csiszolni, de hát ezt ismondtam már. A helyzetkihasználáson lehet csak úgy magában is, a védelembe újember kéne, véleményem szerint legalább egy, de inkább kettő. Arra az egyre márjelöltem is van, akit nagyon-nagyon szeretnék gránátvörös-kékben látni – nem egyénihepp miatt, hanem mert tényleg piszok jó játékosnak tartom, olyannak, aki technikás,de ha kell akkor keményen fellép és mindemellett rettentő fiatal. Jelenleg aTottenham csapatát erősíti (remélem csak nyárig… :D), Gareth Bale. Szerintembeleillene a Barca elképzeléseibe, és hosszútávra megoldás lenne a balhátvédposztra, ami tavaly nagy probléma volt Abidal kiesésekor.

Zárom már a soraim, várom a véleményeket.

(c) Dorcsy

Visca el Barca, Visca Catalunya

You'll never walk alone...

2012-02-26T22:28:00.000+01:00

... avagy hat év után újra a csúcson.

2012. 02.26.; Wembley Stadion, Liverpool FC - Cardiff City FC 2-2, büntetőkkel 3-2 (Skrtel 60., Kuyt 108. ill. Mason 19., Turner 118.)

Noha nem bajnokságot nyert a Liverpool - arra 1990 óta nem volt példa - "mindössze" a ligakupát, ez szerintem minden Liverpool-szurkoló számára felér egy PL-győzelemmel.

Nem szeretem a brit labdarúgást, talán az összes nyugat-európai ország labdarúgását figyelembe véve, ez áll tőlem a legtávolabb. Nem vagyok az a típus, aki egy Premier League meccsen tövig rágja a körmét izgalmában. Igazság szerint az angol bajnokság számomra kicsit visszataszító, erőszakos, durva, és a spanyolhoz képest mindenképpen lassabb tempójú.. De ezt a meccset elkezdtem nézni, és képtelen voltam abbahagyni. Nos ennek egyik nyilvánvaló oka az lehetett, hogy ha már mindenképpen választanom kell egy csapatot a PL-ből, akkor az egyértelműen a Liverpool. Hogy miért? Természetesen még a Torreses időkből ragadt rám a Liverpool szeretete. Aztán közben megszerettem a csapatot. De erről majd később...

Engem is meglepett, hogy lekötött a meccs olyannyira, hogy több mint 120 percre a képernyő elé szegezett, a meccs közben ugrált a gyomrom, remegett kezem lábam, és néha visítani tudtam volna. De valójában nagyszerű meccs volt. Olyan meccs, ami az embereket örök érvényűen képes futball fanatikussá tenni.

Dirk Kuyt iránti rajongásom nagyjából azóta tart, amióta szeretem a focit. Szóval ez így jött, hogy Dorcsy beleszerelmesedik a futballba - meglátja Kuytöt játszani, és beleszerelmesedik a holland játékába. Azt gondolhatjátok viccelek, de nem. Szóval ő az, aki állandóan kap hideget is meg meleget is, de mindettől eltekintve szerintem fantasztikus futballista, és nem az elfogultság beszél belőlem. Bevallom, nem szoktam PL meccseket nézni - egyrészt mert nincs digiTV-m, ami ugye közvetíti, másrészt pedig úgy ámblock az egész nem annyira köt le - de tudom, hogy Kuyt képes a jó, sőt nagyszerű játékra, és tud a csapat húzóembere lenni.

Ha valakit választanom kéne erről a meccsről meccs emberének, kettő találhattok ki lenne az. Úgy bizony, Kuyt. Gólt rúgott, berúgta a büntetőjét, és emellett szerintem amikor játszott, brillírozott. Suarez próbálkozott, de semmi nem sikerült. Johnson és Downing is jól játszottak, de a képzeletbeli pezsgő, akkor is a hollandot illeti. Meg persze Reinát, bár ha jól rémlik büntetőt nem fogott, de azért szerintem jól játszott.

Na mindegy, ez most csak ilyen rövid blog lett, hosszabb nem igazán sikerült, majd holnap vagy holnapután jelentkezem az Atletico Madrid-Barcelona meccsel. Inkább kedden délután mert addigra tudom visszanézni - nem, ma nem tudom megnézni, mert egy ültő helyemben elalszom. Szóval zárom soraim, és búcsúzom.

Dorcsy

GO REDS!

Visca el Barca... a többit meg tudjátok. ;)

Barcelona varázsa...

2012-02-22T12:56:00.000+01:00

...avagy mekkora a differencia a második és a harmadik között

2012. 02.19.; Camp Nou; FC Barcelona - Valencia CF; 5-1 (Messi 22., 27., 76., 85., Xavi 91. ill Piatti. 9.)

A Barcelona szokásához híven bekezdett egy kapott góllal, majd a vendégek kerek tizenhárom percen át meg is tudták tartani az előnyüket, ekkora Messi egyenlített, majd öt perccel később fordított. Rengeteg helyzetet dolgozott ki a Barcelona, folyamatosan támadtak, és végre újra egy olyan Barcát láthatott a nagyérdemű, ami közelített az előző szezonbelihez. Xavi hiányzásai óta először nem érződött a hiánya, és ha rosszmájúak lennénk, mondhatnánk, hogy jó,jó Messi egyedül megnyerte a meccset, holott ez nem igaz. Nem akarok én semmit elvenni az érdemeiből, mert tényleg nem kis teljesítmény egy szintén Európa élvonalába tartozó csapatnak négyet gurítani, de ugyebár tény az, hogy a foci csapatjáték, és az énközpontú egoista mentalitással semmire se mész.

Szóval ezen a meccsen remekül működött a kiszolgálás - is. Nem feltétlen a gólokra gondolok, mert azokból ugye egy egy kipattanó volt, egyet másodszorra sikerült berúgni, egy megpattant egy védőn, és ugye az utolsó Messi gól volt az, amikor tényleg összejött a Barcának az, amit egész meccsen próbáltak, mélységi passz után a kiugratás, és ugye Messi átemelte a kapuson. De az egész meccsen Fabregas, Iniesta, Busquets,a beállta után Thiago, Tello és Xavi és még Sánchez is! olyan teljesítményt nyújtott, amire azt mondom, le a kalappal. Pedro is kezd alakulgatni, a pillanatnyi bizonytalanságokat tudjuk be a meccshiánynak.

Fabregason mindig újra és újra elámulok. Egyrészt az, amikor négy védőn hámozza át magát, és még ellövi úgy, hogy a kapusnak bele kell érnie, különben becsúszik, másrészt pedig az bizonyos kapufa, amit estében lőtt nagyjából a tizenegyes pontról. Tényleg látszik az, hogy barcelonai nevelés, a játékstílusán, a passzain, a mentalitásán, és az elképzelésein. Ezek nem mindig jönnek be, de most őszintén, ki az, akinek igen?

A fiatalokra térnék most gyorsan rá. Hát abban biztos vagyok, hogy Tello nem szenved önbizalomhiányban. Nem, nem azt mondom, hogy nagyképű, pusztán, hogy azáltal hogy bele mert menni olyan cselekbe, amilyeneket láttunk tőle - még ha nem is sikerülnek- vagy az, hogy egy adott szituációt úgy oldd meg, hogy kapura lövi - ráadásul olyan gondolatokkal, hogy kilövi bal felsőt - az szerintem mindenképp pozitív. Abból a szempontból, hogy van játékkedve, és abszolút motivált.

Thiagót már nem egyszer kiemeltem, és szerintem a Barca egyik legfényesebb csillaga lesz pár év múlva. Bár már szerintem most az, csak azáltal, hogy vannak nála nagyobb nevek, nem kap annyi és olyan lehetőséget, amennyit kéne. De amikor játszik akkor tényleg úgy játszik, mint a nagyok - holott hát szemtelenül fiatal (mondom ezt én a tizenhét és fél évemmel...)

Montoya beállításán meglepődtem, én nem feltétlen így oldottam volna meg a jobbszélső hiányát, valószínűleg Puyolt toltam volna ki, és Busquetst a védelem és a középpálya között játszattam volna, a középpályára pedig felhúztam volna Thiagót, de ez azt hiszem mindegy most. Az első gólnál, azt gondolom ludas volt - ő is meg Piqué is, és talán Valdés is, bár talán ő a legkevésbé. De utána azért elég jól megtalálta a közös hangot a többiekkel, és jól mozgott a pályán, kísérte a támadásokat. Szóval úgy összességében azt mondom, hogy nem rossz a srác, sőt.

Piqué megint meglepett. Illetve mostanában egyre többször merül föl bennem a kérdés, hogy mégis mi a bánatos eget keres az ellenfél tizenhatosán belül, amikor nem is volt szöglet? Ami a legmeglepőbb, hogy védő létére, egész jól érzi a dolgokat ott elől. Nem is tudom már ki ellen, de volt egy meccs, amikor Piqué a tizenhatos vonaláról, sarokkal (!) adott egy gólpasszt. Na azóta rágódom ezen a dolgon. Egyébként volt egy szöglete a Barcának a második félidőben, amit Piqué fejelte, de visszajött, kapura küldte, és olyan íve volt a labdának, hogy mondtam is, hogy "ejha, egy védőtől nem rossz". Mindemellett viszont hajlamos arra, hogy meccsek közben - javarészt az elején - elalszik.

Iniesta az, akit messzemenőkig tudnék dicsérni, mert az, ahogy lát és mozog a pályán, az valami fenomenális - ugyanez igaz amúgy Xavira is, csak belőle kevesebbet láttunk most (bár az a kevés épp elég volt arra, hogy egy gólocskát azért odategyen.) Szóval ők ketten azok, akiknek a nevével azt hiszem, ezt a Barcelonát fémjelezni lehetne. ahogy Sebastian Vettel mis mondta "Messi kétségkívül egy zseni, de a Barcelona agya Xaviban rejlik" Megint csak azt mondom, nem akarom Messit elmarasztalni, mert tud, és szokott is, nagyszerű passzokat, gólpasszokat osztogatni, de ebben Xavi mindenképp erősebb. És hiába van gólerős csatár, ha nincs középpályás, aki a nagyszerű passzaival megörvendezteti a közönséget.

Szóval összegzésként annyit írok le, hogy remek meccs volt, olyannyira, hogy két ismétlését is megnéztem, és nem azért, mert egyedül vagyok itthon, és rettentő módon unatkoztam, hanem mert tényleg jó mérkőzés volt. És úgy érzem, meg kell említsem, bár nem akarok nagy és világot rengető dolgokba belemenni. De a Real hazai pályán négyet rúgott a Sociedadnak, ami egy a Valenciánál sokkalta gyengébb csapat. A Barca ötöt rúgott a bajnokság harmadikának. Nem megyek bele egy "na ki a jobb?" vitába, mindössze annyit mondok, hogy fölösleges azzal törődni, hogy ki vezeti most a tabellát, hanem meccsről meccsre kell haladni, és majd abajnokság végén megnézni, ki van elől. Ennek értelmében egy Kimi Raikkönen idézettel búcsúznék:

"Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után."

Zárom soraimat, és kíváncsian várom a hozzászólásokat.

Visca el Barca!

Messze idegenben...

2012-02-16T20:28:00.000+01:00

...avagy miért mennek könnyebben a Barcának BL idegenbeli meccsei

2012. 02. 14.; BayArena; Bayer 04 Leverkusen - FC Barcelona; 1-3 (Alexis Sánchez 41., 55., Messi 89., ill. Kadlec 52.)

Az egészet kezdeném ott, hogy a gólszerzők listája rettentően megtévesztő. Mármint, szó sincs arról, hogy el akarnám venni Sáncheztől a két gólja okozta dicsőséget - pont most, amikor épp megbarátkozóban vagyok vele. De ugyanakkor nem értem, hogy focista hogy képes úgy játszani, hogy negyven teljes percen át lényegében semmit nem csinál a pályán. Még csak labdába se ér. Aztán egyszer jókor van jó helyen, és máris ő az isten, a király, a császár. Én ezt nem így gondolom. Az első gólnál lényegében tényleg csak annyi volt a dolga, hogy bepöccintse a labdát. Ilyen szinten ez rutin feladat, és alap. A másodiknál sem volt annyira sok, mindössze az, hogy egy sprintet nyomjon, jó ütemben lépjen ki, és elhúzza a kapus mellett. Jó persze, mi "hétköznapi emberek" nyilván ezt se tudnánk megcsinálni (tisztelet a kivételnek), de neki ez a dolga, tőle ez az elvárandó. És ugyanakkor meg a helyzet abszurditásának azt tartom, hogy minden dicsérő szót Sánchez kapott. Nem a passzt adó Messi vagy Fabregas. Sánchez. Holott hát... Tudjátok a véleményem, na.

Ha már Messinél tartunk. Sokan beszélnek formahanyatlásról. Én ezt nem gondolom így. Egyrészt azért, mert állandó szinten szerda-szombat felállásban játszani cseszettül kimerítő, másrészt pedig miért elvárandó az bárkitől, hogy a bajnokság harmincnyolc meccséből harmincnyolcon tényleg top teljesítményt nyújtson, és ontsa magából a gólokat. És függetlenül attól, hogy Messi nem lő minden meccsen gólt, ott van mindig, és mindig hírét adja a jelenlétének. Mert vagy egy olyan cselsorozatot mutat be, amilyet más tud, vagy ad egy gólpasszt, vagy van egy olyan beadása, amit hetekkel később is emlegetnek. Szóval lényeg a lényeg, hogy nem gondolok én itt formahanyatlásra, max egy leheletnyi szezonközi fáradtságra. Az meg kiküszöbölhető lenne, ha egyszer kihagyna egy bajnokit. Merthogy lenne kit betenni helyette. Meg lehetne oldani Messi nélküli a háromtagú csatársort (Sánchez, Pedro, Tello, Cuenca, és Pep rendre mindig beteszi Fabregast is, tehát lehetőségek tárháza...) Egyébként Messire visszatérve, a gólja szenzációs volt, és Alvestől rettentő rendes dolog volt, hogy odaadta neki. Mert be tudta volna azt pofozni ő is, vagy másnak is passzolhatta volna. Csak tudta, hogy Messi mennyit gürizett a meccsen, és egyetértett a szurkolókkal abban, hogy Messi megérdemli azt a gólt.

Az alcímben feltett kérdésre térnék át. A válasz engem is rettentően érdekel, választ mégsem találok rá. Úgy értem, egyértelmű választ. A BL-ben rendre mindig nyer az erősebb csapatokkal szemben idegenben (az erősebbet úgy értem, hogy az Európa élvonalába tartozó csapatokkal szemben). A Milant megverte a San Siróban, a Leverkusen neve mellé is pipát tehetünk, rendben, a Plzen és a Bariszav nem számít olyan acélos ellenfélnek, tavaly az elődöntőben a Realt is idegenben verték meg, illetve ha azt vesszük, akkor a döntőben is a MU volt hazai pályán, és mégis a Barca nyert.

Nem tudom, hogy a nyomáskényszer-e az oka, vagy az, hogy tudják, nehezebb lesz a dolguk, így jobban felkészülnek, vagy csak szimplán több erőbedobással játszanak. Nem értem, hogy ami megy a nagy csapatok ellen, az miért nem megy az Osasuna, a Zaragoza, és a többi bajnokságbeli, a Milannál és társainál nyilvánvalóan gyengébb csapat ellen? Fizikailag ezt egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni.

Szóval így állunk, a Barca egyelőre továbbjutóként, mi, szurkolók, pedig rettentő boldogan. A Realosok meg eszik a kefét :D Na, de viccet félretéve, valószínűleg a Barca megy tovább, mert hogy a Leverkusen nem fog 3-at rúgni Camp Nouban az is biztos - úgy meg semmiképp, hogy a Barca gól nélkül maradjon.

Én ezzel zárom is soraimat, búcsúzóul már csak egy mondat:

Visca el Barca, Visca Catalunya

Dorcsy

"Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha..."

2012-02-12T17:15:00.003+01:00

...avagy hogyan kapott ki a világ legjobb csapata

"Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi sem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubbért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsájtva. Ilyen egyszerű!"

2012. 02. 11.; Reyno de Navarra; CA Osasuna - FC Barcelona; 3-2 (Lekics 4., 22., Raúl García 56., ill. Alexis Sánchez 51., Tello 73.)

Nem szívesen beszélek az első félidőről, mert minden valamirevaló focikedvelőnek (legyen az Barca-drukker, Madridista, vagy MU-szurkoló) fájt végignézni, ugyanis nem volt több, mint 45+2 percen át tartó szenvedés - a Barca részéről legalábbis. Mégis ettől függetlenül úgy érzem, meg kell osszam azt, amit érzek. Azt, hogy a negyedik percben gólt kapott a csapat, még nem éltem meg akkora traumaként, mert előfordult már ilyen, és mostanában a Barca sportot űz abból, hogy a meccs elején bekap egy gólt, és fut az eredmény után, de azt hiszem, nem is ezen van a lényeg most. A védelem az egész első félidőben (de talán a másodikban is) olyan nevetséges hibákat vétett, amiket még a magyar megye II-ben is körberöhögnek. Hozzáteszem, ez nem újdonság. Mert a Barcelonának tavaly sem volt sokkal erősebb a védelme, sőt, akkor még az állandóan sérüléssel bajlódó Puyolt és a májműtéteból rehabilitálódó Abidalt is nélkülözni kellett. Miért érte el mégis a Barcelona azt, amit elért? Rosszmájú Real-szurkolók, gondolom rávágták, hogy a bírók miatt, de ki kell ábrándítsak mindenkit, nem, de ennek a hogyanjára és miértjére majd később kitérek. Tehát a Barca sikere nem meglepő módon a játékstílusában rejlik. Abban, hogy birtokolja és járatja a labdát, gyorsan és röviden passzol, és már az ellenfél térfelén letámad, így annak esélye sincs arra, hogy támadjon, kvázi a védelem ilyen téren nincs is szükség. És akkor most lassan körebe érünk. Ez a labdajáratás elsősorban kiknek a feladata? A középpályának, magyarán a Xavi, Iniesta, Fabregas, Busquets négyesnek. Közülük pedig egyikük sem játszott tegnap kezdőként - három azért, mert a BL meccsre pihent, egy meg mert sérült. Ezáltal pedig a Barca kreativitásért felelős részlege szinte kiveszett a csapatból. Szinte, mert Thiago és Messi próbálkoztak, csak hát ugye egy fecske nem csinál nyarat.

Igazság szerint nem is az zavar, hogy kikapott a Barca, persze fáj, de a legjobbakkal is megesik, hogy a csiga elesik, és nem úgy jön ki a lépés, ahogy el lett tervezve. De az, hogy az első félidőben azt láttam, hogy még csak gyenge erőfeszítést sem tesznek azért, hogy változtassanak valamit, hogy minden próbálkozásnak híján vannak, az igenis zavar. Mert ha már 2-0-s hátrányban van a csapat, akkor az a minimum, hogy meghalok a pályán.

"Meghalni lehet, elfáradni sohasem!"

Ötlettelenség, lélektelenség, motiválatlanság és színvonaltalanság - ezekkel a szavakkal tudnám leginkább jellemezni az első félidői Barcelonát, aki teljesen alárendelte magát az Osasunának. Az első játékrész után komolyan elgondolkoztam azon, hogy akarom-e magam kínozni a második félidővel, aztán arra jutottam, hogy csak azért is megnézem. Hittem abban, hogy a Barca képes arra, hogy 15 perc alatt megújuljon, és valóban sikerült is, bár ebben hatalmas szerepe volt a két cserének. Az első percből leszűrhető volt az, hogy a katalán játékosok teljesen más mentalitással jöttek ki a pályára. Nem, még mindig nem A Barcelona volt, de már mérföldekkel jobb, mint az első félidőben látott.

Támadtak, letámadtak és kapura lőttek - volt élet a játékukban. Thiagónak és Messinek játszótársa akadt Cuenca és Tello, később Fabregas személyében, akik hatalmasat játszottak. Véleményem szerint Guardiola azt mondta az öltözőben, hogy úgy menjenek a pályára, mintha 0-0-ról kezdenék a mérkőzést, és ha ezt vesszük, akkor feladat teljesítve.

Nem próbálom menteni a csapatot, mert tudom, hogy kritikán aluli volt a teljesítményük. Remélem ők sem próbálják majd meg ráfogni a talajra, a hidegre meg a szélre, mert a talaj az Osasunának is szar volt, a pamplonaiaknak sem volt melegebb, és nekik sem fújt kevésbé a szél.

Számomra Pedro játéka volt a legmegdöbbentőbb. Tényleg olyan szinten focizott, ami egyrészt tűrhetetlen másrészt jóval azalatt van, amit ő tud. Attól, mikor a tizenhatos sarkától rávágta úgy, hogy négy méterrel a kapu mellé ment, ráadásul bent üres ember várta a labdát, sírni lett volna kedvem. Puyol sem azt mutatta, amit tud, hibát hibára halmozott. Nem akarom ráverni az egész balhét, mert ugyanúgy ludas volt Abidal, Alvés, Mascherano és Piqué is.

Erről külön is akarok majd írni, de valamennyit megemlítek most. Szóval a Barcelona következő generációja nagyon szépen kirajzolódik, és Guradiola rettentő okosan építi őket be a nagy csapatba. Gondolok itt elsősorban Thiagóra, aki már szinte alapember, de ott van Cuenca, Tello, Sergi Roberto, Fontás és a sort folytathatnám. Remekül megmutatta ez a meccs is, hogy az ő motivációjuk képes átragadni az egész csapatra.

Ejtenék pár szót a játékvezetésről is.Először is csapnivaló, és a bajnokság színvonalához képest rettentően elmaradott. Nem feltétlenül csak erre a meccsre vonatkozóan, hanem úgy egyáltalán. Sáncheznek volt egy teljesen érvényes találata, még 1-0-nál, amit befújtak lesnek, holott állítom, nem volt az.Biztos vagyok benne, hogy h az a gól megvan, teljesen más végeredmény születik, de kár ezen vesződni. Aztán... Az Osasuna lesgólját megadni szintén nagy marhaság volt. A pamplonaiaknak is volt egy helyzetük, amit lesnek intettek, pedig messze nem volt az. Mégis, amit a leginkább gerinctelennek és aljasnak tartok, és nem először csinálják ezt spanyol játékvezetők, az Valdés sárga lapja. Puyol lemenetelét követően a csapatkapitányi karszalag átkerült a kapusra, majd mikor, mint CSK odament beszélni a játékvezetővel, az nemes egyszerűséggel felmutatta a sárgát, amiért elhagyta a kapuját. Csendben megjegyzem ugyanezt megcsinálták már Casillassal is, és rettentően bosszant a dolog.

Összességében nem vagyok elégedett, de vigasztal az, hogy rájöttem, tud a Barca még földön csúszva küzdeni a győzelemért, és fel tud állni a kudarc után - bár ennek tényleges valója majd csak kedden derül ki. Alapjaiban nézve izgalmas és rettentő jó mérkőzés volt, arról nem beszélve, hogy egy meccsen - legyen az akármilyen meccs - nagyon régóta nem izgultam ennyit, és nem váltott ki belőlem ennyi érzelmet. Egészen konkrétan a Magyarország - Svédország (2-1), a Hollandia - Magyarország (5-3) EB-selejtező és a Spanyolország - Hollandia(1-0) VB-döntő volt az, amit ehhez hasonlóan tövig rágott körmökkel néztem. Mert ahogy itt, úgy ott is, az eredménytől függetlenül az adott csapat (esetünkben a Barca, az említett három meccsen a magyarok és a spanyolok) szégyenérzés nélkül vonulhattak le a pályáról, mert mindent megtettek a cél érdekében - a Barca esetében kizárólag a második félidői játékképről beszélek.Egyébként pedig azt gondolom, hogy az ilyen meccsek tesznek valakit Barca szurkolóvá. ;) Zárom soraim, és talán tudjátok, mi jön most.

Visca el Barca, Visca Catalunya

(c)Dorcsy

ui.: ezentúl lehetőségekhez mérten megkísérelek minden meccsről írni majd valamicskét. ;)

Könyvajánló - Danielle Steel-Szárnyak

2011-12-27T16:28:00.001+01:00

Nos, úgy néz ki, szörnyű nagy őrültségbe készülök belevágni a fejszém, de azért miért is ne, próbálkozni szabad, nem? Szóval arra gondoltam - én, taknyos 17 éves -, hogy akkor miért is ne kezdjek bele abba, hogy könyvajánlókat írok (vagy adott esetben ennek ellenkezőjét), Most épp eme agyszüleményem első felvonását láthatjátok.

Rettentő dolgokat hoz ki az emberekből a karácsony. 25-án szokás nálunk az, hogy nagyapámnál összegyűlik a család karácsony alkalmából egy családi nagy zabálásra. Történt a következő... Anyám és nagynéném a konyhában sütött-főzött, apám besegített, valami fokhagymás húst alkotott, bátyám aludt, nagyapám templomban volt, unokatesóim meg csak későbbre ígérték magukat. Nálam pedig egyetlen könyv volt, a Pokoli báléjszakák (részletek talán később), amiből minden novellát hatvanszor olvastam már, úgyhogy arra akarok csak kilukadni, hogy mocskosul unatkoztam. És odatévedtem nagyapám könyvespolca elé. Ez három polcsorból áll. Egy, amin teljes szélességben Jókai kötetek sorakoznak, egy, amit ismeretterjesztő irodalom foglal és a harmadik, egy teljes polc Danielle Steelnek szentelve. Nem tudom, ki mennyire ismeri az írónő munkásságát, úgyhogy most elárulom azt, amit előzetesen én is tudtam - rettentő durván csöpögő romantikus regényeket ír. Én pedig világ életemben került azt a polcot, most mégis odavetődtem, és a szemem megakadt egy címen, Szárnyak. Tudtam, hogy bármennyire is szeretném, estélytelen, hogy egy fantasy-regényt találjak a borító mögött, mégis a kezembe vettem, majd a fülszöveg átfutása után az ágyra vetődve olvasni kezdtem.

És ez az állapot gyakorlatilag egészen ebédig eltartott, amikor közölték, hogy könyvvel a kezembe nem ülök asztalhoz, úgyhogy sóvárgó pillantásokat vetve a kötet felé elmentem ebédelni - amit a lehető leghamarabb zavartam le, hogy mehessek tovább olvasni. Szóval a napom nagyjából így telt, de nem sikerült a végére jutnom, mert mindig megzavartak, többnyire az épp az aktuális legérdekesebb résznél vették ki a könyvet a kezemből. Végül hétfő estére sikeresen a végére értem.

A történet: És most, eme fantasztikus felvezetés után nézzük, mivel is találhatja szeme magát az olvasó, ha ráveszi magát a regény elolvasására.

A fülszöveg áttanulmányozása után a történet legeleje kicsit zavarosnak tűnt, ugyanis az ott említett Cassie-nek nyoma sem volt. Volt ugyanakkor egy azonos családnévvel rendelkező Pat O'Malleynk illetőleg a fülszövegben is említett Nick Galvin. Mindketten a légierőnél szolgáltak az első világháborúban, és Pat úgy tekint Nickre, mintha a fia volna, épp ezért felvette a saját alapítású repterére.

Az üzlet nehezen akart beindulni, főleg, hogy közben születtek az O'Malley csemeték. Először három lány, majd kis szünet után még egy lány, és végül egy fiú.

A legkisebb lányt ragadjuk ki és követjük végig azt, ahogy a vörös hajú kislány felnő. Az apja repterén eszi a fene szinte mindig - Pat O'Malley legnagyobb bánatára. Cassie ugyanis nagyra törő álmokat kerget - amik az apja tetszését nem igen nyerik el - pilóta akar lenn. Ebben először az öccse nyújt neki segítséget - akit az apjuk oktat repülésre, függetlenül attól, hogy a srác utálja -, majd később maga Nick Galvin veszi a nála 18 évvel fiatalabb Cassiet a szárnyai alá.

Cassie-ről kiderül, hogy őrülten tehetséges, és egy Los Angelesi repülős cég ajánlatot tesz neki, ő pedig elfogadja. Rengeteg huzavona, cécó, új hely, új karakterek. Ezzel egy időben Európában alakulgat a II: világháború és Nick kötelességének érzi, hogy részt vegyen benne. Tartottam attól, hogy azáltal, hogy két külön kontinensen tartózkodnak Nick jelenléte a történetben szinte megszűnik, de tévedtem, ugyanis az írónő tökéletes érzékkel jelentette meg újra és újra az egykori vadászrepülőst a regényben.

Cassiet aztán a Williams cégnél ráveszik, hogy induljon el egy Föld körüli útra, amiből végül csendes-óceáni lesz csak, az Európában dúló háború miatt, ám Cassie-nek nem sikerül teljesíteni az utat, lezuhannak egy lakatlan szigetre.

Végül persze megmenekül és Nickkel is összekerülnek - amit egyébként a regény elejétől kezdve lehet sejteni, de senki nem lehet efelől biztos a közepetájékáig. Egyszóval a végére teljes a Happy End - bár egy romantikus regénytől mi mást is várunk?

Cassie naivitásától és Nick töketlenségétől néha sírni támadt volna kedvem - gondolok itt a "ne menj el, szeretlek" "én is szeretlek de túl öreg vagyok hozzád" típusú hülyeségekre. De mindettől függetlenül a kettejük közti viták elfelejtették velem ezt - illetve Pat és Billy (a csendes-óceáni körúton Cassie másodpilótája) időnként közbeszúrt poénjai és beszólásai.

Amiért nem vágtam ki az egészet az ablakon az az volt, hogy bár szerelmi sztorira épül, ez kétségtelenül igaz, de nem ez van a középpontban, hanem Cassie - és Nick, Billy meg Pat - imádata a repülők és a repülés iránt. Illetve az, hogy a realitás talajához ragaszkodva vannak ártatlan áldozatok, így Billy, és Cassie öccse, Chris.

Nem ejtettem még szót Desmond Williamsról, a Williams gyár tulajdonosáról. Felkarolja Cassiet, oké. Feleségül veszi. Átveri. Kihasználja. Kiaknázza. És még sorolhatnám, mégis Cass gyermeki naivitásán keresztül látjuk, azon a rózsaszín napszemüvegen át, amit Desmond a fejére tett. Ez valahogy furcsa érzést keltett bennem. Nem feltétlen rossz, de nem is kifejezetten jó. Persze, az olvasó dönthet úgy, hogy Nicknek hisz Williamszel kapcsolatban, de Cassie azzal kapcsolatos gondolatait olvasva, hogy Desmond milyen jó ember, mindig elkapott az ideg.

Összességében nekem nagyon tetszett. Talán azt is tudom miért. Az elején egy kábé velem egyidős lány, akinek úgy szerelme a repülés, mint nekem a tánc vagy a foci - kivéve persze azt, hogy én valószínűleg egyikért sem áldoznék ennyit. De talán pont ez az, amiért felkeltette Cassie története az érdeklődésem. Na meg persze Nick Galvin...

Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki a romantikus regények megszállottja, annak azért. Aki a valami iránti szenvedélyes rajongásban él, annak azért. És úgy egyébként meg azért, mert ha nagyon akarom, mondhatom azt, hogy szerelemmel túlitatott kalandregény. És mindjárt máshogy nézzük az egészet. Nem lesz kedvencem a szerző, de ez kétségkívül egy remekül megírt kis történet.

Történet: 10/8 - helyenként azért nagyon csöpögött.

Karakterek: 10/9 - Cassie naivsága és Nick töketlensége miatt.

Borító: 10/4 - tipikus Danielle Steel fedél, egyszerű, nem túl figyelemfelkeltő, de találó.

Kedvenc karakter: egyértelműen Nick, és mellette még Billy

Anything else?

2011-12-15T16:43:00.000+01:00

Csalódott, megtört és szomorú. Azt hiszem, ezzel a három szóval tudnám a pillanatnyi önmagamat jellemezni. Nem értem a világot. Mármint, hogy bizonyos dolgoknak miért kell megtörténniük.

Nyert a Barca, a Santossal játszik döntőt. Ugrálnom kéne örömömben, mert ezt akartam, de nem ilyen áron. Nyert a Barca, de David Villa eltörte a sípcsontját, így pillanatnyilag az sem biztos, hogy az EB-n játszhat, mert akárhogy számolom, az már csak hat hónap, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy hat hónapba belefér a teljes gyógyulás a rehabilitáció, és a formába lendülés... mert ugye emlékezzünk vissza, mi volt 2010-ben a VB előtt Torressel. Gyorsan akart gyógyulni, hogy játszhasson, de selejtes játékot nyújtott, ráadásul ebből a mai napig nem sikerült kilábalnia. Nem akarom, hogy Villával is ez legyen. Nem akarom, hogy mindenki őt baszogassa, hogy miért nem úgy játszik, ahogy tavaly, tavalyelőtt, ahogy eddig. Mert nem ezt érdemli. Ugyanúgy, ahogy azt sem érdemli, hogy a Barcában padon üljön. Azt mondják, azért padozott, mert tudták, hogy van valami a lábával. Akkor miért nem vizsgálták ki? Miért kell mindig arra várni, hogy valami történjen? A tököm kivan már azzal, hogy mindig várják, hogy megtörténjen a csoda, de senki nem tesz semmit.

A csapattársai, meg kábé az összes focista, akinek van twittere iszonyat édes. Alves, Puyol, Piqué, Fabregas, Iniesta, Thiago, Bojan, Ramos és Agüero mind jobbulást kívántak neki, ami azért nagyon rendes, és nagyon szép gesztus. Nem gondolnám, hogy feltétlen ez gyógyítaná meg, de mindenképp jót tesz a lelki világának.

Más dolog Alguersuari kérdése. Egészen eddig szinte biztosnak tűnt, hogy marad a TR-nél, ő maga is azt nyilatkozta, hogy nem erre számított, főleg, hogy vele promótálták a következő éves terveket. Nem értem ugyanis a TR logikáját. Miért jó az, hogy másfél év után, amikorra a pilóta hozzászokna az egészhez, megismerné a pályákat, lecseréljük? Tök mindegy, hogy most Buemiről vagy Alguersuariról beszélünk-e. Mindkettő sokat hozott a csapatnak. Jó, most lehet azzal jönni, hogy de hát egyik se nyert futamot. Az, hogy VEttel 2008-ban Monzában nyerni tudott, véletlen volt, amit csupán a szerencsének köszönhetett. Olyan véletlen, mint Hülkenberg pole-ja a Williemsel.
Szóval Alguersuari munkanélküli lett. Fáj... Itt bent. Mert nem ezt érdemli. A lelkét kitette a futamokon az évben, az év vége felé pedig még inkább. Rengeteg pontot hozott a csapatnak, sokkal többször hozta be pontszerzőre a kocsit mint a csapattársa, és valószínűleg bárki más ült volna az autójában, nem tudott volna sokkal többet tenni. Legyen az a hatalmas nagy Vettel, vagy esetleg Schumacher. A jóisten se tud mit tenni, ha leszabályoz a motor, vagy nincs leszorító erő. Erre felvesznek egy srácot, aki egész évben hatkörös hátrányokban fejezte be a futamot a HRT-vel - már ha befejezte. Meg egy gyökér franciát, azért mert a Fiatal pilóták tesztjét megnyerte Abu Dzabiban. Aha, az lehet, de az Red Bull volt, nem Toro Rosso. Ne keverjük már a kettőt, mert nagyon nem mindegy, hogy szarba csapni, vagy csapba szarni... Lehet, hogy örül a fejének, de lényegesen könnyebb a világbajnok RedBullal a leggyorsabbnak lenni, mint hetedik helyre behozni a jó, középmezőnybe tartozó TR-t.

Komolyan elgondolkoztam azon, hogy jövőre nézzek-e F1-et, de ettől függetlenül Button, Alonso, és Kimiii ott lesznek. De ha volt eddig egy pici szikra, amiért szerettem a RedBullos hóbelevancot, akkor annak annyi. Mert rettentően szemét módon csinálták, amit csináltak - gondolok itt konkrétan Dietrich Mateschitzre... Ez a hitegetem aztán átejtem dolog.... áhh hagyjuk a faszba az egészet...

Legyen elég annyi, hogy mélyen csalódtam az egészben... Ráadásul most olvasom, hogy Villát műteni kell, és sejtéseim beigazolódni látszanak, sokáig fog tartani a felépülés.

Na mindegy. Nagyon nagyon sok sikert kívánok Villának a gyógyuláshoz, és remélem, hogy Jaimét is látom még F1-es autót vezetni.

millió puszi nektek:

egy világban csalódott, optimistán gondolkozni képtelen Dorcsy

Agyfasz

2011-11-16T18:31:00.001+01:00

Nya hát, kicsit agyfasz határán állok, rögvest mesélem why. Néhány alapinfó előtte. A sulinkban minden évben kell valamit csinálnia az adott évfolyamnak (kilencedikben gólyabál, tizedikben UNESCO műsor, tizenegyedikben kampány) most lévén 11.esek, idén miénk a kampány. De ehhez szükségeltetik ugyebár egy osztálytánc is. Az osztályban hárman lennénk"született táncosok" velem együtt, és ez már tavaly megmutatkozott, hogy hárman együtt dolgozni nem tudunk. Az úgy ment, és működött, hogy én egy másik lánnyal, nevezzük X-nek, összerakom a koreot, és betanítjuk, de a harmadik - legyen Y - képtelen volt beszállni a közös munkába, és mindig azon volt a hangsúly, hogy Ő mit és Ő hogyan, és úgy egyáltalán az Ő véleménye. Szépen és jól működött a dolog, és minden önfényezés nélkül mondom, hogy én és X remek koreográfiákat csináltunk, amik tetszettek azoknak, akik táncolták, jól megtanultuk, időben elkezdtük a próbálást. Y az utolsó pillatanban tanított be a 2x8-as koreográfiát, amit kicsiny társaságunk 90%-a nem tudott megcsinálni tisztességesen, aki igen, az is csak az esetleges táncos előképzettség miatt. Tehát magyarán mondva a legkevésbé sem volt működőképes a dolog.

Idén rendes-kedves gyermek módjára Y magára vállalta, hogy elkészíti nekünk a koreográfiát. Ötletből rengeteg van, csak a megvalósítás silány, ráadásul az is olyan minőségben, ami szintén 90% képességét meghaladja.

A problémám nem azzal van, hogy ő ezt megcsinálná, hanem a rossz tapasztalatból, miszerint Y szervezőképessége a nullával egyenlő körübelül. A próba egyeztetés nehézkes probléma esetében, és elég nagy százalékban nem hallgatnak rá. De kérem szépen. Ha valamit elvállalok, akkor az az alap, hogy hülyére gürizem magam, hogy az tényleg jó legyen. Mi X-szel tavaly csináltunk egy páros tánc koreográfiát, konkrétan cha-cha-chát. Nem azt mondom, hogy világszínvonal lett, és nemzetközi versenytánc elitbe beleillő, de szerintem a lényeg nem is ezen van. Az alaplépést megtanulta mindenki, és színpadra álláskor jól érezte magát, ráadásul a próbákon sem ment a rabszolgahacsárkodás, meg a másik baszogatása, sőt a végén az emeléseket meg forgatásokat együtt találtuk ki, és marha jól működött a dolog.

Most - konkrétan ma, egy két ember felvetette, hogy mi lenne, ha nem Y ribanckodását - bocsánat, muszáj volt leírnom - csinálnánk, hanem megint én és X csinálnánk meg a táncot. Ezzel semmi gond, de ha ez Y fülébe jut, világsértődése lesz belőle, és mi leszünk a szemét dögök, hogy miért csináljuk ezt. Erre nekem semmi szükségem, ugyanakkor tudom, hogyha azt csináljuk, amit ő tud, e a többiek nem, oltári nagy égés lesz belőle, csak éppen ezt most még senki nem képes felfogni, ha megemlítem, akkor meg mindenki önérzetes picsa módjára elforgatja a fejét. Szóval, nincs messze a harmadik világháború - legalábbis osztályon belül.

Na jó, abbahagyom a hisztit, mert bioszt kell tanulnom... :P

Amúgy, TT-vel egész jól haladok, elképzelhető a hétvége, VSz még nem tudom, mert nehezen megy kicsit az átállás, és TT-ben most benne vagyok (egy fejezet erejéig még mindenképp :P)

puszi nektek, és ha valakinek bármi ötlet, a teendőket illetően, azt megköszönném. :)

Dorcsy

Egy ország álma veszett a semmibe

2011-10-08T18:52:00.000+02:00

...avagy a finnek nem feleltek meg az elvárásainknak

Tegnap kikapott Finnország a svédektől, ami egyben azt is jelentette, hogy a svédek játszhatnak pótselejtezőt, hogy nekik van esélyük kijutni az EB-re, az ő álmuk válhat valóra. Csalódott voltam, kétségkívül, hisz beleéltem magam az egészben, de talán a lelkem mélyén éreztem, hogy ez az egész túl korai lenne, hogy belefuthatnánk egy olyan zakóba, amit nehéz lenne feldolgozni - nem csak a csapatnak, a szurkolóknak is. Szétzilálta volna az éppen összeállni kezdő Csapatunkat - igen, nagy Cs-vel. Mert ez már kezd Csapat lenni. Ami másfél, kétéve volt, annak csapathoz köze nem volt. Csapatjátéknak pedig a közelében sem járt.

De most... Úgy éreztem, sikerülhet. Hogy helyt tudnánk állni. Megmutathattuk volna, hogy igenis mi is képesek vagyunk eredményeket elérni - fociban is. Mert bár rég volt, amikor utoljára Csapatunk volt, de még vannak, akik emlékeznek. És amíg ez így van, addig történhet bármi, nem fog elveszni a remény. Csak akkor, ha már mindenki elveszti a hitét a válogatottban, a sikerekben... a reményben...

Amióta focit nézek - 5-6 éve - ez a legszerethetőbb válogatott. Mert amit már számtalanszor leírtam, jellemi őket. Meghalnak a pályán, és kiváltságnak tartják a címeres mez viselését. ÉS ez így van rendjén...

Na nem regélek erről többet, csak teszek be nektek egy kis zenét. A TT már íródik, és gépelődik, csak lassan megy a munka, mert elszoktam a gépeléstől... =/ De majd igyekszem

De a zene!

http://www.youtube.com/watch?v=wDnZuZJz3hA

Imádom ennek a palinak a hangját. Annyira fantasztikus, hogy arra nincsenek szavak. Azt hiszem Dani Martin függő lettem... Sebaj... :D

Millió puszi

Dorcsy

Timeless times és Véletlen szerencse

2011-09-22T21:45:00.000+02:00

Ezen bejegyzés kereteiben leírom most röviden, hogy miért is tűntem el lényegében nyom nélkül. Egészen kábé 7 órával ezelőttig úgy volt, hogy megyek az idén a sulinkban megrendezett Sporttalálkozóra (Ami azért elég nívós kis verseny, mert jönnek olaszok, németek, osztrákok, szóval nagy banzáj lesz). Lényeg a lényeg... tegnap délután, hatodik órám tesi volt, és hetedikben már lent maradtam edzeni - futni és távolt ugrani. Konkrétan az lett belőle, hogy fél ötkor mentem be az öltözőbe, ami akárhogy számolom (tesiórával együtt) 3-4 óra - ami nem kevés... Pláne hogy napon voltam, nem kajáltam, nem ittam, úgyhogy iszonyat szarul voltam. Mikor fél6kor hazaestem, annyira volt energiám, hogy kajáljak, bevegyek gyógyszert, meg nagy kínok közt megírjam a kémia illetve angol és biosz házim, aztán nyolckor elmentem aludni, gépnek a közelébe nem jöttem.
A mai nap egy fokkal jobb volt, bár a suliban a reggelt - az izomláz mellett- egy kávéval indítottam, amiből a nap folyamán még kettőt elfogyasztottam, majd délután megint mentem le edzésre, ahol kábé minden második sprint után nyújtottam, mert fájt a hátsó combizmom, a combfeszítő, combhajlítóizmom, illetve a vádlim. A hátamról és a karomról nem beszélve. Ma csak egy laza egyórás edzésem volt, de azon kegyetlen sokat futottam, mondjuk hál istennek tanulnom sokat nem kellett, úgyhogy ide tudtam jönni géphez, de így 8 óra után (angol,angol, magyar, biosz, töri, fizika, kémia, matek) után agyilag körübelül nullán voltam, mozogni meg nem tudtam/ tudok. Holnap megpróbálok hozni valamit, de semmit nem garantálok. TT fele kész, meg a VSz-ből nem a mostani, hanem az az utáni két fejezet, úgyhogy a mostanit megírom, hamar lesznek a frissek. Csak ennyit akartam, meg hogy tényleg sajnálom, és megpróbálok sietni.
Kitartás! (:
millió puszi

Dorcsy

Tizenhat év balszerencse megtörni látszik

2011-09-02T22:11:00.001+02:00

... avagy újra van csapatunk. Magyarország-Svédország 2-1

Határtalan, földöntúli boldogság járta át, minden magyar szurkoló szívét, mikor Rudolf Gergely a 90. percben a jobb felsőbe heccintette a Priskin által középre tett labdát, megszerezve így vezetést. Hatalmas kő gördült le az egész ország szívéről.

Az egész csapat végig küzdötte a kilencven percet. Rudolf, Koman, Laczkó, Pintér, Elek, amíg pályán volt Szabics és Hajnal is, meghaltak a pályán a győzelemért. A szívüket lelküket felhasználva játszott végig, mentek, hajtottak, küzdöttek. Hittek. Hitték, hogy a svédek legyőzhetők. És ez a legfőbb különbség e között a magyar válogatott és a néhány évvel ezelőtti magyar válogatott között. Hogy ők hisznek, és hinni akarnak. Azzal, mikor csatár nélkül, csak védelemre koncentrálva, behúzódva küldték őket a pályára, alapból azt sulykolták beléjük, hogy esélytelenek. A fogadóirodák szerint most is azok voltak. A papírforma megdőlt, Magyarország nyert.

A meccs előtt Rudolf azt nyilatkozta, hogy 100%, hogy legyőzik a svédeket. És ő ehhez mérten játszott. Én ámultam és bámultam Rudolf teljesítményén. Azt hiszem, a jelenlegi keret legjobbja, ezt nyugodt szívvel kijelenthetem.

Van egy mondás, Federico Tesio mondotta egykor, hogy "A ló a tüdejét felhasználva fut, a szívével küzd, és a személyiségével nyer." Cseréljük ki azt, hogy a ló, arra, hogy egy jó focista. Azt kapjuk, hogy "Egy jó focista a tüdejét felhasználva fut, a szívével küzd, és a személyiségével nyer". És ez a csapat, mikor a tüdejük fogyni kezdett előkapta a szívét és a személyiségét, és minden magyar fociszerelmes ember szívébe belopta magát. Voltak hibáink, persze. A kihagyott tizenegyes, Koman felélőtt helyzete, üres kapura, vagy a védelmi kihagyás a gól előtt. Hiszen emberek, nem gépek. És szükségszerűen hibáznak. De mint minden ember megpróbálja kijavítani a hibákat.

Egyelőre még nem megy az, hogy bármi értelmeset is írjak. Ahhoz túlontúl boldog vagyok. Sikerült. Nyertünk. És Ibra sem tehetett semmit. Azt hiszem, bármi is lett volna a meccs eredménye, azt mondhatjuk, hogy alakul. Hogy még csillog a remény, hogy egyszer ott legyünk a nagyok közt. Hogy világversenyen szerepeljünk.

Én ennek hitében megmaradva mára búcsúzom, és csak annyit mondok. Hajrá magyarok, Szép volt fiúk!

millió puszi

Dorcsy

Százezrek példaképe, egy felelőtlen kölyök

2011-09-02T14:27:00.000+02:00

... avagy Neymar, mint családapa

A minap olvastam a Képes Sportban, hogy a jelenleg még a Santosban játszó 19 éves brazil focicsillag apa lett. A srác körül hosszas huzavona ment, hogy eligazol-e a nyáron vagy sem, ha igen, akkor hova megy. Szóba hozták a Milannal, az Interrel, a Chelsea-vel, komolyabb érdeklődést a Real Madrid és a Barcelona is mutatott irányába. Azonban a fiatal tehetség maradt a brazil csapatnál. Az összes európai topcsapat presztiskérdésnek tekintette a srác megszerzését.

Világszerte ódákat zengtek a tehetségéről, és minden labdarúgással foglalkozó szaklap vagy internetes hírportál rengeteget foglalkozott a tizenkilenc éves fiúval. Minden lépését követték, a brazil válogatottban alapemberré játszotta magát.

A legújabb hírek szerint azonban tizenkilenc évesen gyereke született. Ezt ő maga posztolta a twitter-oldalán augusztus 24.-én.

"Megszületett !!! Davi Lucca" illetve egy képet, ahol a kezében tartja a kisfiút. a kép ide kattintva megtekinthető.

További információk szerint a kisfiú anyja nem is a focista hivatalos barátnője, hanem egy tizenhét éves lány.

Nem akarok senkit elítélni, ilyesmiről szó nincs. Csupán annyit szeretnék leírni, hogy ezt a srácot több százezer gyerek tekinti már most példaképének, erre ennyi idősen születik egy fia, egy nála két évvel fiatalabb "nem baránője" lánytól. Értem én, hogy mindenkinek vannak olyan dolgai az életében, amire nem annyira büszke, vagy nem úgy kellett volna csinálni. Értem. Hisz ő is ember. De példát kellene mutatni az őérte rajongó gyerekeknek, ahogy a pályán, úgy azon kívül is.

Egy kölyök még ő is, ráadásul ha téli átigazolási szezonban Európába jön, akkor annak a gyereknek ennyi jutot az apjából. Gratulálok a felelősségteljes és érett gondolkodásához. ;) Csak így tovább, és egy új Roberto Carlost üdvözölhetünk a világunkban ;) következő állomás Dagesztán?

na csak ennyit akartam ;)

millió puszi

Dorcsy

Elsüllyed a Sárga Tengeralattjáró

2011-08-30T20:21:00.002+02:00

... avagy Guardiola csapata azt üzente

Megvallom őszintén, sok jót nem fűztem volna a meccshez, fél órával a kezdés előtt. Amikor ugyanis, tudomásomra jutott, hogy Piqué, Puyol, Affelay, Maxwell és Adriano sérült Alves pedig az előző szezon utolsó meccsén begyűjtött ötödik sárgája miatt bűnhődik - magyarán a lelátóról élvezi a meccset.

Az, hogy lényegében szinte teljes értékű védőjátékos nélkül maradtunk, számomra nem sok jóval kecsegtetett. Sokféle felállásra gondoltam, de igazából még nekem sem tetszett egyik se. Aztán Guardiola előhúzta a nyulat a cilinderből, és még inkább megrémültem. Hogy egy valódi hátvéddel álljunk fel, az amúgy jó képességű Villarreal ellen? Ráadásul amikor nincs egy biztos pont sem a védelemben köztudott, hogy Abidal és Mascherano nincs a helyzet magaslatán.

Magamban átkoztam a napot, azt, hogy miért nem egy kevésbé erős ellenféllel kerültünk sorba, és már lelki szemeim előtt voltak a másnapi újságcikkek, amikben feltüntetik a Barca bukását. Sajnálatos módon, be kell ismerjem, nem az elejétől láttam a mérkőzést, mindössze a 16. percben csatlakoztam be, de a látott kép egyértelműen pozitív csalódás volt.

Alapjába véve az meg lepett, hogy Pep Xavi nélkül állította ki a csapatot, így lényegében irányító nélkül maradt a csapat - gondolhatja mindenki. Igen ám, de helyette ott téblábolt Thiago, Fabregas és Iniesta a pályán, hogy ontsák magukból a kreatívabbnál kreatívabb megmozdulásokat.

Thiago számomra az a játékos, aki meccsről meccsre jobban teljesít, pontosabban ott van fejben, és koncentráltabba játéka. Aki mérkőzésről mérkőzésre képes látványosat fejlődni. A gólja maga mesteri volt, ahogy öt védő között lőtte el a labdát, úgy, hogy az nemhogy kaput találjon, de még a hálóban is landoljon. Mellesleg a gólpasszai arról árulkodnak, hogy lát a pályán, ami egy majdani irányító esetében roppant fontos és elengedhetetlen tulajdonság. Pillanatok alatt felismer lehetőségeket, és fejben előrevetíti a dolgok történéseit, és többnyire a legjobb lehetőséget választja. Huszonegy éves kora ellenére igencsak érett gondolkozásra vall.

Itt egy olyan pont jön, ahol nem értek egyet a tegnapi kommentátorral, ugyanis azt mondta, hogy Fabregas nem illeszkedett be a csapatba. Én ezt nem így látom. Fabregas az a játékos, aki abban a pillanatban, hogy fellépett a Nou Camp gyepére jobban érezte a dörgést, mint teszem azt Alexis Sánchez fogja bármikor is. Mert Cesc itt nőtt föl, itt tanult focizni, és ez sokat számít. Mindamellett nem elhanyagolható tény, hogy Messivel ennyire kevés idő után is, mennyire érzik egymást a pályán, találják meg egymást a labdákkal, és viszik tovább a másik által megkezdett cselekményfonalat.

A csatársor nem lepett meg, de nem örültem neki. Tartom azon véleményem, miszerint Alexis Sánchez fölösleges pénzkidobás volt. Mondanák itt a szemfülesek, hogy de hát hogy mondhatok ilyet, mikor lőtt egy gólt. Nos az góljának esetében, az érdem inkább a passzt adó Thiagót illeti. Remek meglátás volt, és Alexisnek valójában annyi dolga volt csak, hogy a hálóba tegye a labdát, és egy ilyen szint klubban, egy olyan szint játékosnak, amilyennek Sánchezt tartják (én még mindig nem) az ilyet illik, és kell is berúgnia. Mert akárki akármit mond, a gólján kívül nem alkotott maradandót. És megint csak a kommentátorral kell vitatkoznom, mégpedig azon állításával, hogy Sánchez remekül beilleszkedett a csapatban. Tévhitnek tartom, ugyanis. Mert függetlenül attól hogy csatár, és az elsődleges feladata a góllövés, nem kell arra rászoknia, hogy a tizenhatos vonalánál áll, és várja a csodát, meg hogy valamelyik középpályás elé tegye a labdát, ő pedig bebarmolhassa (vagy kihagyja, ebbe nem mennék bele). Hanem fusson, menjen vissza labdákért, passzoljon, segítse a társat. Mert ez lenne egy állítólag komplex játékos feladata, hogy ne csak egy feladatkörre koncentrálódjon. Márpedig Alexist komplex játékosnak tartják (hozzátenném, megint nem én.) Rajta ugyanis nem láttam azt, amit Pedrón és Messin (Villára majd mindjárt kitérek), hogy lélekszakadva fut, küzd, csúszik-mászik, feláll, megrázza magát, megy tovább, és az utolsó utáni pillanatig hajt és teper. Hogy minden percben meghal a győzelemért. Mert Pedrót és Messit mindkettőt ez jellemzi. Na meg persze az alázatosság, hogy nem csak áll és várja, hogy a társak megoldják a problémát hátul, hanem visszamegy és segít.

Azt meg meg sem említem, hogy mennyire gyerekes a "gólt lőttem, lekapom a mezem, mert menő vagyok" dolog. Teszem azt, mi lett volna, ha szabálytalanság miatt kap egy sárgát a későbbiekben (Bár ez a veszély nem fenyeget, mert ugyebár semmit nem csinál) na de mégis.

De térjünk át Villára. Imádom, szívem csücske, szeretem ahogy játszik, de be kell látni, hogy nem játszott jól. Nyilván dolgozott benne a düh meg a csalódottság, amiért a kölyök kitúrta a helyéről, és az a helyzet hogy rajta ez meglátszik. Mind a viselkedésén, mind a játékán. Mert ellepi az agyát a köd, és nem látja meg azokat a szituációkat, amiket máskor kacagva felismer, és kihasznál. Sok szituációja volt, amikor rosszul helyezkedett és elönzőzte, ami egyébként régebben jellemző volt rá,, de a Barcában javarészt kinevelték belőle. Ha most Sánchez érkezésével ez visszaáll, akkor nagyon dühös leszek, úgy egyébiránt.

Őszintén reménykedem, hogy Guradiolának van annyi esze, hogy nem teszi tönkre Villát azzal, hogy állandósult jelleggel kiveszi a kezdőből, mert hosszú távon csúnya vége lenne, esetlegesen akár David Villa távozása a klubtól.

A Real Madrid igaz hatot rámolt a Zaragozának, de azt gondolom a BArcának sincs oka miért takarózni, vagy mentegetőzni, főleg úgy, hogy a Villarreal jóval erősebb csapat, mint a Madrid vasárnapi ellenfele, és a katalánok lényegében felőrölték a csapat egészét. Én ezennel zárom soraim, és megmaradok annak h reményében, hogy Pepnek megjön az esze, és leül beszélni Villával, mert ha ez így megy tovább...

millió puszi

Dorcsy

El Clasico hatodik felvonás

2011-08-20T13:21:00.001+02:00

Nem akarok róla sokat rizsázni, mert nem biztos, hogy mindenkit érdekel. DE! Azon a véleményen vagyok, hogy a Madrid nagyot játszott mindkét meccsen, és reálisan be kell látnia mindenkinek, hogy az első meccs alapján tényleg a fővárosiak voltak a jobbak. Az első meccs mellesleg kifejezetten élvezhető volt, és öröm volt nézni, mert végre a focin volt a hangsúly.

A második meccs első félideje is parádés volt, és a Barcelona is megmutatta azt, hogy ők még mindig ugyanaz a csapat, akik BL-t nyertek. A második félidőre aztán elszabadultak az indulatok, és ezt nem szabadott volna hagyni. Durva belépők sorozata következett - sajnos azt kell mondjam, mindkét félről. Bár hozzáteszem, azt nem értem, hogy Marcelo fejpárbajnál megtörtént lerúgása miért nem ért lapot Xavi becsúszása (labdára irányuló, nem nyújtott lábbal, szándékosság nyoma nélkül) meg miért igén. Na mindegy.

Marcelon megmutatta, hogy miért is nem szeretjük a Madridot, és ezzel lerombolta nagyjából 150 perc szép játék kiváltotta jó emlékeket. Pepe a második meccsen tűrhetően viselkedett, ugyanez Mourinho-ról nem mondható el. Az az ember egy arrogáns gyökér, aki bár lehet hogy ért a focihoz, de kegyetlen nagy arca van, és ezt szereti is hangoztatni.

Kicsit a nyilatkozatokról írnék még

Casillas a következőket nyilatkozta:

“Tény, hogy Marcelo szabálytanságot követett el, de ők meg állandóan eldobják magukat, mindig ez van.” illetve „Nyilvánvaló, hogy mindig van konfliktus. Marcelo szerelése nem volt annyira durva. A döntetlen sokkal igazságosabb eredmény lett volna. Már nagyon rég óta mondogatjuk, hogy mit gondolunk a játékvezetők teljesítményéről. Ennek ellenére, én szeretnék gratulálni a győztesnek.”

Rendben, aláírom, hogy Busquets meg Alves elég gyakran feldobja magát. De hogy Marcelo belépője nem volt annyira durva? könyörgöm elkaszálta szerencsétlen Fabregast. Én megértem, hogy Casillas csalódott, de ha már az edzőnek elment a kevés józan esze, ami volt, legalább ő mutathatna példát azzal, hogy nem nyilatkozik hülyeségeket. Egy jólelkű Madrid-drukker is belátja, hogy az biza pirosat ért, és nem vitatkozik.

Sergio Ramos pedig nagyra nőtt a szememben a nyilatkozatát követően:

„Mindkét meccsen egyaránt jól játszottunk, ezért emelt fővel távozunk.”

„Nagyon kemény mérkőzést játszottunk itt, csak úgy, mint otthon Madridban. A Barcelona csak a helyzetkihasználásában volt jobb nálunk, hiszen szinte mindent belőttek. A Real Madrid jó benyomást keltett, és jó hozzáállásról tett tanúbizonyságot, szóval senki nem szólhat meg minket emiatt.”

„Az ilyen mérkőzések, ahol egy kupa a tét, mindig nagy indulatokat generálnak. Bármi is történjék a pályán, annak ott is kell maradnia. Nem akarok hasonlítgatni senkit vagy semmit sem. Alázatosak vagyunk és keményen dolgozunk, hogy a Madridot a csúcsra juttassuk.”

„Szezon még nagyon hosszú, de a jó úton járunk. Jobban meg kell ismernünk az ellenfeleinket és ellentmondást nem tűrően felkészülni rájuk.”

„Elnézést kérünk a szurkolóktól, hogy nem vittük haza a kupát nekik. Reméljük továbbra is ilyen lelkesen bíztatnak majd minket.”

Vagy a szájába adták, hogy mit kell mondania, vagy tényleg ennyire értelmes, és tényleg így gondolja - aminek csak örülni tudok. Mert ez tök korrekt nyilatkozat, és igazából az egész csapattól ilyet várna az ember.

Na szóval nem folytatom tovább, mert azt hiszem így is elég erősen elmentem Hajrá Barca irányba. :D

millió puszi

Dorcsy

a nyilatkozatok a casillas-ramos.com-ról vannak.

Bemutatkozom...

2011-08-19T11:57:00.000+02:00

Szóval, gondoltam, akit érdekel, hogy ki van az írásaim mögött, azok innen kicsit megismerhetnek. Írok majd a fejezetek álapotáról, hogy hogyan állnak, az engem foglalkoztató dolgokról, meg ilyesmi nyalánkságok. De akkor gondolom illő lenne rendesen bemtatkoznom.

Dorcsy vagyok, és ma kereken huszonegy napja már a tizenhetet taposom. Következő mondatnak jó lenne az, hogy "Az a különleges dolog van bennem...", de az az igazság, hogy semmi ilyesféle dolgom nincs. Szeretem a forma1-et, a focit, a táncot, a lovakat és szeretek írni. Meg az előbbi négyet az írással kombinálni. Azt hiszem, ez talán egy kicsit különleges, ámbár ki tudja.

Nem emlékszem mi minden akartam lenni kiskoromban, bár az rémik, hogy a táncos, a zsoké, és a lovasedző eléggé sokáig képben volt. Jelen pillanatban a sprtújságírás felé húz a szívem, a sors ironiája, hogy biosz-kémia szakra járok, de a foci és f1 iránti rajongásom csak gimiben kezdődött, és ez után jött az újságírói indíttatás. Tehát valamilyen szinten mégis csak jól választottam, ha másért nem, legalább ezért. Ha már suli, utálom a kémiát, azért lett a biosz-kémia, mert semmi ötletem nem volt. De ezt értsétek úgy, hogy tényleg semmi. Nada, niente. Aztán mivel a biosszal úgy elvoltam, jött az ötlet, hogy akkor legyen biosz-szak. A Szent Laci, ahova járok, első látásra szerelem volt, és eltökéltem, hoy én ebbe az iskolába AKAROK jönni. És mivel tiszta biosz szak nem volt, lett a biosz-kémia. Szóval mivel ki nem állhatom a kémiát, egy év és leadom - hál istennek, ez megvalósítható. Olyan utálatos tárgy amúgy. Tanulni is kell, meg számolni, meg televan érthetetlen idegen szavval, nem jó dolog ez. Pedig amúgy a számolásokkal semmi bajom nincs, az égegyadta világom. Sőt, egészen szeretem is. Az általam kedvelt tárgyak közé tartozik még a magyar és a töri. Egyikhez se kell nagy tehetség. Nyelvtanból jó tanárom volt általánosban, a törit csak tanulni kell, az irodalom.. nos döntse el mindenki, hogy hogy fogalmazok ;) Az angolt is eléggé szeretem, és aránylag jól is értem. A másik nyelv, amit tanulok, az olasz. Illetve ez így, hogy tanulok túlzás, inkább tanítják, én hülye annyit nem foglalkoztam vele, mint kéne. De majd idéntől. ;) Suli témából viszont asszem ennyi elég is lesz...

Az első, és legfontosabb számomra még mindig a tánc. Hat éve keztem komolyabban, az akkor még Allegro, most már VonZArt Táncstúdió néven futó egyesületnél. Leginkább hobbi szinten maradtunk, sok fellépéssel, illetve egyszer voltunk egy budapesti versenyen, és itt ezüst minősítést szereztünk. Most, másfél évnyi vacilálás után, úgy néz ki, elvágom ezt a hat évet, és szakítva a színpadi tánccal belevetem magam a hiphop-ba. Ha minden jól megy. Az eddigi tánculimból való távozásom oka, kicsit személyes jellegű, mellesleg meg, gondolom a kutyát nem érdekli.

A második helyet a foci tölti be. Nagyon sokáig én is abban a világnézetben éltem, hogy mi a jó abban, hogy 20 hülyegyerek kergeti a labdát, és amikor elérte, elrúgja. A maradék kettő meg csak álldogál a kapuban. Tudom, tipikus lány mentalitás. De aztán... A focit a 2009-es egyiptomi U20-as VB-kor szerettem meg. Egy barátnőm tesója kerettag volt, és miatta kezdtem el nézni a meccseket, aztán a fenébe is, magával ragadott az egész. Aztán jött a Dél-Afrikai VB, ahol elég sok külső ráhatás, illetve az ország szimpatikus futballjának köszönhetően, beleszerettem a spanyol-válogatottba, és ezzel együtt menthetelenül David Villába is. Félreéértések elkerülése véget mondanám, hogy nem azért kedvelem az említett focistát, mert esetlegesen iszonyat jó pasinak tartom (még ha igaz is), hanem az őt jellemző elszántság, technika és kitartás miatt csodálom, és ismerem el. Velem szemben tényként kezelendő, hogy a Barcelona számomra egyenlő valamilyen istenséggel. Véleményem szerint a világ legjobb csapata, és ennél alább nem adok, kész punktum, vitának helye nincs. És a rosszindulatú megjegyzések megelőzéseként mondom, nem azért lettem Barca-drukker, mert mostanában sok mindent megnyer a csapat, hanem mert Villa odaigazolt. Ha Villa nem megy a Barcához, nagy esélyt látok rá, hogy hidegen hagyna a csapat. Persze azóta sok minden változott, és nagyjából hitvalásommá vált a Barca, és vele együtt minden játokos, valamint minden FC Barcelonát érintő ügyet presztiskérdésként élek meg. Másik nagy kedvenc számomra Casillas. Tudom, hogy a Realban játszik, meg hogy az az ősi ellenség, de igazából hidegen hagy. Mert számomra a világ legjobb kapusa. Velem szemben ez megintcsak tényként kezelendő. A Madridhoz való hűsége, az, ahogy látni rajta, hogy az élete a Madrid, meg a foci, hogy emberi stílusban képes bármi után nyiltakozni és megnyilvánulni, hatalmas magasságokig emeli a szememben. Arról nem is beszélve, hogy milyen technikai tudással rendelkezik. A Messi-CR kérdésbe nem szeretnék belefolyni, mert mindkettőt remek focistának tartom, CR-t régen annyira nem szerettem, a hisztijei, az önzősége meg a műbalhéji miatt, de láthatóan ezek alábbhagytak, és kezd emberien megnyilvánulni a pályán. Messi pedig Messi, a focin kívül nagyon mással nem foglalkozik, és ha belerúgnak is feláll, megrázza magát, és kétszer akkora lendülettel és eltökéltséggel megy tovább.

Harmadik helyre csúszott a lovaglás. Nem tudom mióta csinálom pontosan, legyen elég annyi, hogy régóta. Azt az érzést semmi nem tudja űberelni, amikor a ló hátán ülve vágtatsz, a végtelennek tűnő mezőkön, minden mozdulatát érzed, és szinte eggyé válsz vele. Mikor a szél süvítésén és a lovad patájának dobogásán kívül nem hallasz mást... Költői mélységekbe vesztem... Régen arra vágytam, hogy versenyezzek, akár ugrassak vagy galoppban. Mostanra elég, ha ki tudok menni alovardába, és a kedvenc lovam közelében lehetek.

És itt a Forma1, ami szintén újkeletű szerelmem. Mármint, régen is néztem futamokat, de akkor annyira nem kötött le az egész, mert talán kicsi voltam, vagy nem tudom. De most tavasszal, egy Barca meccs ismétlését akartam nézni, apum meg Forma1-et. Az ő akarta győzött, én meg leültem, és vártam, mikor alszik el, és tudok elkapcsolni. Aztán ott ragadtam, és úgy voltam vele, hogy a meccset úgyis láttam már, ez viszont tök jó. Úgyhogy következő hétvégén apával együtt ültem le megnézni a rajtot. A régebbi időkben is azért volt kedvencem Raikkönen illetve Alonso személyében. Tudom, ősellenség, de leszarom. :D Kimi elment, Fernando maradt. Kedvenc csapatként a Ferrari funkcionál, illetve a középmezőnyből kedvelem a TR-es Jaime Alguersuarit. Egyrészt, mert ügyesnek és tehetségesnek gondolom, másrészt mert iszonyat szép szeme van (jól van, csajból vagyok :D)

Hamár csajból vagyok, kicsit kitérnék arra, milyen is vagyok. Ritka vegyes egy természetem van. Jobb napjaimon - hál istennek ezek vannak többségben - általános tapasztalat szerint jó társaság vagyok. Viszont van, hogy rám tök a hiszti, és akkor nyugodt idegállapotú ember a közelben nem marad. Egyébként türelmetlen vagyok, ugyanakkor retardált késő, akinek fizikai fájdalmat okoz, ha valahova pontosan oda kell érni. Van, hogy hisztit csapok azért, hogy mennyi idő kell az elkészülésemhez, és mit vegyek fel, és két óra alatt sem tudok összeciheldőni, előfordul, hogy 10 perc is elég. Utálom, amikor csak azért nézik le a véleményem valamiben, mert lány vagyok, az ilyeneket annyira kicsinyesnek és idiótának tartom. Ja egyébként vidám vagyok, de időnként rámtör a csokizabáló, sírós zenét hallgató, ok nélkül megjelenő csaj-depresszió. Ez van... xD De hamar ki szoktak rugdosni belőle a barátaim, egy két atyai pofonnal meg lelki fröccsel, amit ez úton is köszönök. Visszatérve magamra, elég hirtelen haragú vagyok, és nem kenyerem a bocsánatkérés, csak nagyon indokolt esetben szánom rá magam. Az előbb beszél, aztán gondolkodik típusba tartozok, és nem kenyerem a mellébeszélés. Sok téren kritikus vagyok, mind magammal mind másokkal szemben. Sokat beszélek, de kínosan ügyelek arra, hogy magamról ne áruljak el sok dolgot, mert az sebezhetővé tesz. Sokan ezt paranoiának csúfolják, és csak rossz tapasztalaton alapuló óvatosság.

Pest külvárosában élek kicsiny családommal egy kertes házban. A földszintet apummal és anyummal hárman foglaljuk el, a tetőreret pedig beépítette magának a tesóm és a barátnője. Bátyámmal nagyon jó a viszonyunk, egészen azóta, amióta nem kell egymást elviselni napi huszonnégy órába. Mert akkro állandóan egymás vérét szívtuk. A nyolc év korkulönbség soknak tűnhet, de igazából annyira nem zavar, mert jól elvagyunk. A barátnőjével jóban vagyok, és eggyütt szoktuk szívatni a tesóm, aki néha nehezen viseli, de még tűr. Van egy kutyánk, egy decemberben két éves fehér puli, aki a Vadóc - ala Csubi, ala Bundás, ala Törpe - névre hallgat, illetve tesóméknak, egy fekete-fehér, hároméves félperzsa macskájuk, akik a pinétől a padlásig az egész házat belakta. Őt hivatalosan és nem hivatalosan is mindenki Bobónak hívja. Hát így nézne ki a szűk kis családom.

Hát egyelőre ennyi jutott eszembe, talán így előzetesnek elég is lesz ;) Majd ha lesz valami érdekes témám jelentkezem.
addig is,
millió puszi:

Dorcsy